1211-ben, II. Endre királyunk oklevelében „villa Boclar”-ként írták le először a város nevét. Egy hamisított oklevélben (1093-ra, Szent László idejére datálták) „villa Boclar cum portu”-nak említtetik, azaz akkor itt révátkelő működött. (1330-ban „Zygethrew” (Szigetrév) alakban a szemben lévő Révfülöpről emlékeznek meg.) A török hódoltság után újra benépesült e vidék. A balatonrendesi Bárány család 1752-ből fennmaradt okiratában újra megemlítették a boglári révet.
Az akkori úttalan vidéken a két vármegye, Zala és Somogy uradalmai között a szántódi és a boglári rév biztosította a kapcsolatot. Ekkor még a Balaton a mai Várdombig ért, nyugatra (Fonyód felé) nyílt víz, homokturzás és mocsárvilág volt. 1773-ban a Jankovich család földbirtokot szerzett Bogláron. Az 1863–1872 között Fiuméig megépülő Déli vasút (és a révátkelő) Balatonboglár gyors ütemű polgárosodását segítette. Igaz az is, hogy a vasutat (majd később a közutat is) ezen a vidéken a Balaton homokturzásaira építették, így a tó nyílt vízfelületét visszavonhatatlanul elvágták a berekvilágtól.
A két megye birtokosai és kereskedői 1872-ben megalapították a „Zala-Somogy Gőzhajózási Társaságot”. A társaság gőzhajója, a tó első modern csavargőzöse, a 46 tonna vízkiszorítású „Balaton” 1872-ben megkezdte rendszeres járatait a tavon. Ötven utast szállíthatott – uszályvontatással –, 35-45 perc alatt kelt át Boglár és Révfülöp között. 1876-ban a társaság tönkrement és a hajó a Dunára került, ahol különböző neveken szolgált. A bontástól néhai Zákonyi Ferenc és Boglár akkori vezetői mentették meg 1978-ban. (A balatonboglári kikötőbe vontatták, ahol a parton étteremként hasznosítják.)
TÚRABÁZIS.hu