Badacsony - Kővágóörs (Güsziológus: 2003.11.17.)

Balaton-felvidéki kék, 1. szakasz
(Badacsony, hajóállomás - Kovágóörs)

Hát, eddig tartott.
Vasárnap, a 6:20-as gyorssal mentünk. Badacsony kihalt, a hajóállomáson életnek nyoma sincs, sok kacsa a vízben. A fasor kong az ürességtol.

A vasútállomáson bélyegeztem, majd irány az országút. Kellemes meglepetés, végig járdán mentünk. És jelek is vannak. Badacsonytomaj már az élet jeleit mutatta, találtunk egy vendéglot, megittuk a reggeli kávét. Tiszta, rendes környezet, forgalom szinte semmi. De a kávé finom volt. És nem volt elviselhetetlenül drága. Megcsodáltuk a bazalt-templomot, betájoltam magam a „Tanúhegyek” túrára készülodvén, majd irány a völgy. Az információs oszlopokon K- jel „imitációk”, jó magasan, jól láthatóan. Valahogy így kellene mindenhol, ahol idegenforgalom van. Badacsonyörsig (már ez is Badacsonytomaj) földút, fák, szolok. Megtaláltam a pontot, ahol a tavaszi KÁLI túrán betájoltuk magunkat. Irány a hegy. Jók a jelzések, rövid, de határozott szerpentinezo emelkedés. Sok avar, kövek. A keresztezodésnél irány észak és végre lejto. Szép vidék. Kényelmes ereszkedo, hulló levelek, avar és ko. A jelzés tökéletes. A szolonél a karókon van a jel, kicsit jobbra, majd irány a domb. Jobbra a völgyben Salföld. Nem látszik, de ott van. Összefutunk a Z- jelzéssel, információs táblák. Innen kellett volna indulni a Tóti hegy irányába! Most már tudom, jövore követni fogom a jeleket. Még egy érdekesség, mégpedig a csarab.

Sajnos nem tudtuk beazonosítani ezt a növényt, de egy tábla nagyon szépen leírja, hogy baj van, mert már nem legeltetnek errefelé, ezért kihalófélben a csarab. Mindez a KÁLI útvonalán, a jelzések találkozása után nem sokkal. Még egy kis tekergés a homokosra váltó úton, majd elérjük a kis teret. A villanyoszlopon KÁLI 60/30. Egyértelmu, hogy merre kellett volna menni. Ejnye-ejnye. Megnéztük a kiállítást (tényleg nyitva van), bár pénztáros nincs, bélyegezni nem tudtunk. Bandukoltuk a kocsma felé, mikor megpillantottunk egy másik cégért. Egy családi házban üzemel a feltunoen tiszta és hangulatos pici „kocsma”. Ittunk 2x2 decit, tisztán. Nem éltünk hiába. Rövid piheno, majd irány Kékkút. A jelzéseket követtük. Megcsodáltuk a csordákat.

Kékkút kihalt település, minden zárva volt. Szépen felújított porták, de élet sehol. Nyaralófalu. Innen Kovágóörsig aszfalt. Útközben „humanizált” forrás, mosókút, kokereszt. Sajnos párás volt a völgy, bár Salföldön pár percig még a nap is sütött. Kovágóörs furcsa település. Találtunk kocsmát (kaptam bélyegzolenyomatot is). A buszok nem a foútvonalon járnak. Jöhet busz Köveskál felol is és Kékkút felol is. A csomópont az iskolánál van, nem az útjelzo táblánál. Kicsit tovább a templom irányába. Zavaróak az információs táblák is, hisz a Tapolca felé meno buszok menetrendje a köveskáli iránynál található, a Révfülöp felé meno buszok meg a Köveskál feloli iránynál, jóllehet mi a Kékkút felol érkezo busszal mentünk Révfülöpre. Érdemes felkészülni Kovágóörsbol, ha valaki ott akarja megszakítani a túrát.

Az elso résztáv (Salföldig) 6,5 kilométer, nekünk többnek tunt.

Néhány gondolat az igazoló lapról.
Nagyon jó, hogy a szint mindkét irányban megvan, a távok, remélem pontosak.
Nincs hely a megszakításkori bélyegzéshez.
Közel 25 kilométer van Szentantalfa és Balatonfüred között. Település egy szál se, bélyegezni nem kell, nem is lehet. Még nem tudom, hogy lesz, de elég húzós. Belekóstoltam tehát a következo túrába. Nem nagy durranás a sok aszfalt (a sok ember valahogy nem hiányzott), a nem aszfaltos részeket pedig részben már ismertem. Azért tavasszal szebb volt a táj!
Eddig nem volt gond a jelzéssel. Csak így tovább!
Érdekes. Egy ilyen nyúlfarknyi túra (12,5 km) és már megvan 10%.
Nahát!

Dörgicse - Balatonfüred (Güsziológus: 2003.11.20.)

Balaton-felvidéki kék, 2. szakasz
(Dörgicse - Balatonfüred)

Nem állítom, hogy a túra elo volt készítve, de az hiszem, nincs jól elokészített túra. Vannak elképzelések és van a valóság.

A távolság alapján négy túra elégséges:
Badacsony, hajóállomás - Szentantalfa
Szentantalfa - Balatonfüred
Balatonfüred - Balatonalmádi
Balatonalmádi - Pétfürdo

Igen ám, de Szentantalfáról 11:00 elott nem lehet indulni. Meg aztán a Balaton az Balaton, a hegyeken pedig szolo terem. A szolobol bor készül. Kár lett volna kihagyni! (Mint közben kiderült, van kulcsosház Szentantalfán.)
Az idojárás kegyes volt hozzám.
Jó döntés volt belevágni a túrába.

Dörgicse úgy került a képbe, hogy van busz Füredrol. 10:30-kor már a Halom-hegynél voltam és megkezdtem a kék jelek követését. Nyertem fél órát és közel három kilométert. Nehéz szavakkal leírni a sok-sok csodát, a kilátókat (Kossuth-kilátó a Halom-hegyen, kilátó a Zádorvárban), panoráma azoknak, akik szoktak eltévedni. Néhány fontos infó.

A Halom-hegy északi oldalán belénk fut a P- jelzés. A térkép szerint együtt haladunk az elágazásig. Ez a valóságban másképp van. Sajnos, az egyébként hasznos és már-már nélkülözhetetlen atlasz itt hibás. Pár méter után a kék jobbra fel, egy nagyon gyenge ösvényen. Vannak bokrok is. Szúrnak, rendesen! És egy picit mászni is kell a kopárkányon. Nagyon kell figyelni a jeleket! Kello suruségben megtalálhatók, de nem szabad megriadni a kövektol! Mikor elérjük a szekérutat, akkor már látszik a vízmu. A sarkánál, szembol jön a Khrsz. Még száz méter füves úton és a kilátónál vagyunk. Körpanoráma. Alattunk Mencshely, balra a „völgy”, melyben az országút elvezet Zánkáig. Volt szerencsém busszal menni, gyalogszerrel még nem jártam arrafelé. Déli irányba a másik völgy, benne Dörgicse. Távolabb a Balaton. Sok idot vesztettem, de a látvány megérte. Ekkor még nem dolt el, hogy elérem-e a 15:50-es vonatot, de „volt másik”. A K- jelek együtt a Khrsz jelekkel megindulnak lefelé. Egy mezonél szembol „jön” a piros jel. Nagyon rövid szakaszon együtt, majd a piros balra el, mi jobbra el. A kék tehát egy „omega” jelhez hasonló ívet ír le. A jobb alsó „láb”-nál jobbos kanyar, majd a jel tetejénél találkozik a Khrsz jellel. Innen balos kanyar. A bal „láb”-nál találkozik a pirossal, majd jobbra el. A piros a két láb között kihagyja a csúcsot. (Kéretik nem idétlenkedni.)

Mikor elérjük a magaslest derékszögben jobbra. Jók a jelek, de figyelni kell. Mencshely a lábunk alatt „hever”. Különösebb izgalmak nélkül jutunk el a Hideg-hegy déli nyergéig. Apróbbak azért vannak! Érdemes olvasni az atlaszt! Az elso présház elotti padoknál le kellett ülni. A panoráma leírhatatlan. Csak bámultam. A völgy, benne Pécsely, a Balaton és a gyöngyszem, a félsziget. Ez a Pécselyi-medence. Kissé unalmas szekérút a dombháton, majd egy jobbos letéro. Sikerült elbambulni. Az atlasz 63. oldalán Barnagtól délre, egy 373 méteres hegy van, ez a Derék-hegy. Az átlós ösvény ebbe az irányba indul, majd rövid dzsungelharc után kiér egy autóval is járt kovel megerosített útra. Itt nagyon kell figyelni! Az atlasz jelzi, hogy egy gyalogösvényre kell fordulni, de ki olvas atlaszt, mikor pár méterre szól a zene! Nagyon kedves borosgazda, épp azon gondolkodott, hogy meg kéne kóstolni az újbort. Október elején volt a szüret, 20 fokos volt a must. Az invitálásnak nem lehetett ellenállni! Segítettem a kóstolásban. Ugrott a 15:50-es vonat. Mikor elindultam már azt latolgattam, hogy elérem-e a következot! A ház teraszáról pompás panoráma. Borozgattunk. Egészségére a kedves olvasónak! Kaptam még fél liter útravalót is.

Visszakászálódtam az útra. Csak második nekifutásra találtam meg az ösvényt. Pedig jelezve van! Innen érdemes nagyon figyelni, mert bokrok, ravasz kanyarok. Zádor-vár elott belénk fut Barnag felol a PL jel. Sikerült elbambulni, maradtam a szekérúton, már látszott a hatalmas tömb (balra). Meghágtam egy leomlott várfalat, majd felmásztam a kilátóba. Félpanoráma. Balaton. Félsziget. Vissza az elágazásig. Ott vettem észre, hogy a P- és a PL elfordul balra. Irány a jel! Újra vár (jobbról), majd le a lépcsokön. Forrás! Még mindig bovizu. De rég volt, mikor arra jártunk! Kezdtem ideges lenni.

Ido még volt, de a sötétséget szerettem volna elkerülni. Nem sikerült. A Róka-hegy (385 m) „felett” van egy törés a térképen. A valóságban egy 2 méteres kerítés teszi lehetetlenné a haladást. Kerülni kell! Nem is keveset! Szerencsére van egy szekérút, mely a Cser-dombtól délkeletre lévo 393-as ponttól délre kijut a muútig. Pont oda, ahol a Z- jel belefut a kékbe. Volt nagy megkönnyebbülés! Egy kis mászás (416-os „csúcs”), majd ereszkedés. Kell figyelni, de vannak jelek. És volt vastag avar is. Csak az ido kezdett fogyni. Elértem a muutat. Irány Balatonszolos.

Egy kicsit levágtam, de a muút biztonságosabbnak tunt, mint az ismeretlen szolohegy. Meg aztán kezdett sötétedni, nem kockáztattam. És nem volt kedvem még két órát várni a gyorsra. Elértem a 17:30-as állítólag sebes vonatot. Rengeteget állt, mégis beért késés nélkül. Így kell csinálni! Olyan laza a menetrend, hogy abba boven belefér 10 perc késés ledolgozása Székesfehérvár és Budapest között. Fél táv felé közeledve néhány gondolat az útvonalról. Az elkerítést leszámítva eddig nem volt gond. Jók a jelzések, de nagyon kell figyelni! És alaposan meg kell tervezni a kitéroket! Rengeteg idot „vesztettem” a kilátóknál és a boros gazdánál. Nehéz ilyen gyönyöru vidéken tempósan menni. Meg aztán az oszben tavasz!

Balatonalmádi - Pétfürdő (Güsziológus: 2003.11.24.)

Balaton-felvidéki kék, 3. szakasz
(Balatonalmádi - Pétfürdo)

Kétesélyes volt a vasárnapi túra, de azt hiszem, jól döntöttem. Litértol már sütött a nap! A Balatonalmádi - Pétfürdo szakasz az egyik legkritikusabb, hisz nincs leírás és az esetleges kudarc esetén „sokba kerül” az ismétlés. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az atlasz térképén (68. oldal) és a Keleti-Bakony térképen eltér az útvonal Litér és Királyszentistván között. Talán nem felesleges kissé részletesebben leírni az útvonalat.

Balatonalmádi - Litér

Érdemes egy kitérot betervezni Almádiban (Khrsz). A körtúra a köd miatt most elmaradt. Almádiban a látnivaló a református erodtemplom Vörösberényben. A térkép, sajnos hibás, a K- jelek elkerülik a templomot. A K- a rövid út, a Z- a kerülo. A Malom-völgyben nehéz eltévedni. A kis tisztásnál a Z- jelek balra el, a K- jel be az erdobe. Kis emelkedovel indul, az elso szóló jel a rétrol nem látszik. Balra az árok, a mi utunk enyhe jobbkanyarral indul az árok szélén. A vissza-kanyar jól van jelezve, bár az ellenkezo irányból közlekedoknek érdemes figyelni. Kezdetben nyílt terep az országút keresztezését követoen, majd egy fiatal tölgyerdoben haladunk. Tökéletesen van jelezve az elkanyarodás. Ezt követoen keskeny ösvényen folytatjuk. Kicsit figyelni kell, de vannak jelek.

Az ösvény végén kiérünk egy tisztásra. Kell egy kis ráérzés ahhoz, hogy a két út által bezárt szög képzeletbeli felezojének irányában megtaláljuk a jelet. Egy árokban vezetnek. A rövid szakasz végén, egy keresztezo árok után jobbról megjön a S- jel, mi balra fordulunk, az árok mellett haladunk. Ez a Rom-kúti völgy. A völgyben vannak jelek, bár a völgy elhagyása nem egyszeru. Egy jól kitaposott ösvény vezet ki a völgybol, jelzés csak a keresztezo út túloldalán van, egy nagy fán egy nyíl mutatja a szembol jövoknek az irányt. Nem tudom, hogy merre vezet tovább az út, én a kocsiúton haladtam. Találtam három jelet, melyeket követve eljutottam egy széles sóderes úthoz. A közeli országút zajaiból arra következtettem, hogy eltévedtem. Az utolsó jelzésnél jött egy motoros Litér felol. Arra buzdított, hogy menjek a széles, sóderes úton, majd jobbra lesz egy másik út. A kanyarnál indul egy keskenyebb, az vezet Litérre. Mivel a ködben sokat nem láttam, ebben maradtunk. Szerencsésen elértem a földutat, a szembol jövo biciklis megerosítette, arra van Litér. Azt hiszem, hogy a Kútalji-dulon mentem, hisz a templom utcájánál értem el a települést. Nagyon érdekel, hol vezet az igazi út. Annyira azért nem izgatott, hogy visszafelé menve megkeressem, hol vétettem el az irányt. Ahol a jelzett út keresztezi a 72-es utat, van egy kisvendéglo, de nem volt nyitva. A csárda, mely ettol a ponttól ÉNY-i irányba van (itt áll meg a busz is), viszont nyitva volt. Én itt értem el az országutat, bélyegeztem és pihentem egy picit.

Litér - Pétfürdo

A jelzett út, az atlaszban lévo térképpel ellentétben, a Mogyorós-hegyet nem déli irányból kerüli. A Keleti-Bakony térkép útvonala az igazi. Érdemes beszerezni ezt a térképet, e nélkül életveszély nekiindulni. Fel kell kapaszkodni a dombra, a vezetékek után ott van az elso jel. Kell egy kis szerencse is. Innen nincs gond, bár az útvonal meglehetosen rázós. Föl-le, föl-le. Folyamatosan. Sok a letört ág, a jelzés az árkokból nem mindig látszik. Mikor elérjük a füves fennsíkot, akkor szemben már látszik a muút. Érdemes lemenni, hisz ami ezután jön, az nem túra. Vannak jelek a fákon, de az ösvényen nem lehet közlekedni. Hatalmas, kivágott fenyok mindenhol Az ágak szúrnak, recseg minden és csúszik is. Próbáltam követni a jeleket, de nagyon megszenvedtem. Nagy nehezen elértem egy szekérutat, melyen elindultam lefelé. A végén volt jelzésalap, de jelet nem találtam. Az út a faluba vezetett, ott már volt jel. Nem volt kedvem a faluhoz, akkor még kacérkodtam a korábbi vonat elérésével. A vasútállomásig aszfalt, majd mezei, kocsinyomos út. Az atlasz 68. oldalán, ott, ahol a vezeték keresztezi az utat, a mi utunk meg a vasutat, megnyílt a panoráma. De az a táj már inkább Bakony, mint Balaton-felvidék. Kezdetben gazos szekérút, vannak jelek és vannak hatalmas karók. Az út nekilódul a hegynek, de nekünk figyelni kell! Egy fán körkörös jelzés hívja fel a figyelmet, hogy arra kell menni, nem felfelé. Pár lépés és vannak jelek. A szekérút átvált gyalogösvényre, majd nemes egyszeruséggel elfogy. A szántóföld szélén egy keréknyomban lehet haladni. A föld agyagos, a nyom keskeny. Tömény borzalom. Egy pici ösvénynél egy jel befelé invitál, de út nincs. Maradtam a keréknyomnál. Pár száz méter után jel, majd kijön az ösvény az erdobol. Ott is van jel. Hogy van-e út az erdoben, nem tudom. Tovább a szántóföld szélén, balra egy domb takarja a kilátást. Szörnyu.

Végre balról jön egy szekérút, ezen haladunk tovább. Balra szántóföld, jobbra erdo. De már nincs sok hátra! Egy gyenge jel mutatja, hogy át kell vágni a szántóföldön. Jó 200 méter után két betonoszlop, rajtuk jelek. Jobbra kell kanyarodni. Érdekes, hogy vannak jelek az út folytatásában is. Hatalmas körkörös jel egy nagy fán. Ha tovább mennénk, Ösküre jutnánk. Dolomitosra vált az út és emelkedik. A változatosság kedvéért jobbra szántóföld, balra erdo. A „csúcsot” elérve jobbra, lent a völgyben a szocialista nagyipar egykori büszkesége, Berhida. Nem lélekemelo a látvány. Még egy pár száz méter, majd végre erdo. Avar. Az erdot nem ártana kicsit kitisztítani, sok a csenevész fa. Kényelmes tempóban haladunk, de a második törés után már ösvény és hullámvasutazunk a sziklákon. A motorosok szépen kijelölték az útvonalat! A széles út végén már látszik a csúcs, melyre felvezet egy ösvény. Itt nagyon kell figyelni! Van egy jel egy bokron, majd egy vastagabb törzsu törpe fán, de ez utóbbi csalóka. A jel alatti nyílforma a lényeg. Nem tovább, hanem vissza! Jel nincs több. Nem kell felmenni a csúcsra, de arrafelé kell menni. Hamarosan jön egy kocsiút, mely párhuzamosan fut a domb-vonulattal. Ezen kell menni! Balra egy törpe betonkilátó, majd végre jel egy fán. Tovább az úton, míg el nem érjük a települést. Innen már vannak jelek! Mikor elértem az országutat egy pici dombon megpillantottam egy kilométerkövet, „O” felirattal. Lehet, hogy ez a mi túránk kezdopontja? Az állomásig már nem volt sok hátra. A késobbi vonatot értem el.

Nagyon megkönnyebbültem, hisz nehéz túrán voltam túl. Talán egyszer elmegyek Litérrol Szentkirályszabadjára. Érdekel, merre kellett volna mennem!

Balatonfüred – Alsóörs (Güsziológus: 2003.12.01)

Balaton-felvidéki kék, 5. szakasz

Sok újat nehéz erről a szakaszról írni, a jelzés tökéletes, a föl-le, föl-le fárasztó. A köd miatt sokat nem láttunk, de a környék még mindig csodálatos. A Jókai-kilátó előtti szakasz tanösvény lett, 7 pont, 7 tábla (földtani ismeretek, növényzet, stb.). A tanösvény neve: ARANYEMBER.

Csopakon nem volt nyitva a Malom Csárda, de pár száz méter vissza az országúton és van egy kellemes vendéglő (Dobó vendéglő). Igen szép bélyegzőt kaptam. Paloznak határában van a kálvária, nem kell sokat menni annak, aki az igazoló füzetét nem hagyta otthon. Innen kissé egyhangú az út (aszfalt), nyaraló, nyaraló hátán.

Alsóörsön úgy döntöttem, elég volt. Lesétáltunk a vasútállomásra és befejeztük a túrát.

Remélem, hogy az utolsó pár kilométer megtételekor szép idő lesz!

Alsóörs – Balatonalmádi (Güsziológus: 2003.12.08.)

Kővágóörs – Dörgicse (Güsziológus: 2003.11.28.)