 | álló, halfarkú reneszánsz pajzs, melynek kék mezejében hurkot formázó aranyos szíjon hangtölcsérével balra forduló arany jelkürt lebeg.
A pajzs felső élén szembeforduló, vörös bélésű, aranyos szegélyű, aranyos hálódíszítésű és pántozatú tornasisak helyezkedik el, nyakában arany szalagon arany medalionnal. A sisakot kettős abroncsú, ötágú, gyöngyökkel dúsan ékesített arany leveleskorona díszíti. A sisakdísz: balról jobbra nyúló arannyal mintázott fekete páncélzatú vágott jobb kar, kezében balra megdőlt arany kettős-keresztet tart.
A foszlányok: jobbról kék és arany, balról vörös és ezüst.
A jelkép megalkotói elfogadva a heraldika azon alapelvét, hogy a címer minél egyszerűbb, annál patinásabb, egyetlen motívumot, az ún. jász-kürtöt helyezték pajzsukra.
A hagyomány szerint ezt a X-XI. századi, bizánci eredetű, dúsan faragott elefántcsont kürtöt a kalandozások korában Lehel vezér zsákmányolta vagy kapta ajándékba a magyaroknak adót fizető bazileusztól. Kortárs legendaíró beszéli el, hogy midőn Lehel megharsantotta "az egész sereg előtt ismeretes kürtjét, annak hangjára az egész had sietve megbeszélésre gyűlt". A népmondát is feldolgozó krónikások pedig tudni vélik, hogy a fogságba esett és halálra ítélt Lehel ezzel a kürttel sújtotta agyon "Konrád császárt" . "Jászberényben - írja Petőfi is - Még megvan a kürt csorba élivel, Mit megcsonkított a császár fején a Győzötten is még győzelmes Lehel." (E sorok természetesen a gazdag gyűjteménnyel rendelkező Jász Múzeumnak is emléket állítanak.)
A kék mező idézi a végtelen térséget, melyen hajdan a jászok pásztorai, gulyásai, csikósai legeltettek, s amely a török időkben tovább bővült az elpusztult, elnéptelenedett falvak területével, határaival.
Az egykori híres pusztai élet mementója a város ismert juhász-szobra, de a pásztorok védőszentjének emelt Szent Vendel-szobor vagy akár az időjárás-jósló szenteknek (Orbán, Donát, Medárd) állított szoborcsoport is.
A kék egyébként, mint a vizek jellegzetes színe, ugyanakkor megjeleníti a régi határ vizenyős, mocsaras területeit, a Zagyva és Tarna folyókat és az Ágó-patakot is.
Jászberény a hagyományoknak az ősök és hősök tiszteletének az Alföldön szinte fővárosa. A kalandozó magyarok előtt éppúgy tisztelegnek itt, mint ahogy a török-kor harcosainak emléket állítanak, a jászkun huszár szobra éppúgy hirdeti itt az ezeréves dicsőséget; mint a gyászt, a hősök iránti nem múló kegyeletet, a világháborúkban elesett honvédeknek s áldozatoknak a monumentumai. A sisak tehát joggal díszíti e nemes város címerét.
A korona azt fémjelzi, hogy Jászberény a XIV. század közepe óta a jászság egyik központja, széke. A török időkben khászvárosként befogadta, oltalmazta a környék idemenekült népességét, de felidézi a redemptus öntudatot is. Azt, hogy a jogtalanul birtokossá tett Német Lovagrendtől önerőből váltották vissza területeiket. A redemptio után (1876-ig) a Jász-Kun Kerület székhelye volt, majd járási jogú várossá vált.
A páncélos jobbkar szimbolikusan felidézi, hogy a jászok és kunok a XIII. század második felétől a XV. század elejéig a királyi haderő tömegében meghatározó elemek voltak, de keményen kivették részüket a honvédő háborúkból csakúgy, mint nemzeti szabadságküzdelmeinkből, kiváltképp híresek voltak a legendás jász-kun huszárok.
A páncélos kézben lévő kettős-kereszt kifejezi a kereszténység védelmében kifejtett harci tevékenységet, de utal a keresztény hitre térés után itt épült középkori templomra, az 1472-ben idetelepült kolostoralapító ferencesekre, a török kiűzése után egyházaikat újjáépítő, hívő helyi lakosokra és a mai hívekre egyaránt. |
TÚRABÁZIS.hu