 | Címere: aranyos keretben álló barokk pajzs. A címerpajzs jobbról és balról szembeforduló, felső vonalában a pajzsmező felé akantuszlevelekkel díszített hattyúnyakú ívekkel közrefogott, a cölöp helyén kétcsuklós áthidalással. A pajzstalpat a cölöptalp záró pontjából kiinduló kettős homorú mederív zárja szimmetrikusan jobbról és balról egy-egy enyhén ívelt rézsűvel. Külső, plasztikus díszítésképpen jobbról és balról a pajzsfő magasságáig, a pajzs felől akantuszleveleket hajtó újabb hattyúnyakú ívkeret csatlakozik, amely hármas kúszólevélbe átmenve jut el a pajzsfő felső éléig.)
A pajzs kék mezejének zöld udvarán kettős arany szalagfonattal körbefogott zöld fészekből három (egy balra, kettő enyhén jobbra forduló), vörössel fegyverzett, felfelé tekintő, ezüst pelikánfióka növekszik. Fölöttük a nyakát jobbra visszahajtva, vörös csőrével saját kebelét szaggató, kiterjesztett szárnyú, ezüst anyamadár négy csepp vörös vérével táplálja fiókáit. A fészektől jobbra és balra egy-egy dúskalászú, hatlevelű, arany gabonaszál sarjadt.
A kartus felső íveire ötágú, nyitott, rubinokkal és smaragdokkal ékes, aranyleveles korona (három levél között két gyöngy) került, melybe felülről lefelé függőlegesen, markolatvédőjével jobbra, hegyével balra mutató aranyos markolatú, ezüstpengéjű, a pajzsmezőbe benyúló szablyát döftek.
Szolnok címerében a kék mező a tág horizontú határt, a vizekben gazdag tájat, a zöld pajzsudvar a kitűnő földrajzi helyzetet, a jellegzetes alföldi éghajlatot, a jó talajminőséget, a hajdani, pákászásra, rákászásra alkalmas vizenyős területet mutatja be.
A lehajtott csőrével begyéből fiókáit etető pelikánról már az ókorban hitték, hogy keblét feltépve saját vérével táplálja kicsinyeit. A keresztény szimbolikában ezért a Megváltó, az emberiségért önmagát feláldozó Krisztus, közvetve pedig az eukarisztia megjelenítésére szolgál. Gyakori díszítő motívum (főleg protestáns) templomokban a szószék hangvetőjén vagy a mennyezet kazettáin. Szolnok 1761-ből adatolható pecsétjén nagy vonalaiban már ezzel a címerrel találkozunk (s ezt a szolnokiak a közelmúlt aheraldikus, atheisztikus időszakában is meg tudták őrizni). A pelikán az Isten éltető kegyelmét sugallta, amellyel a török idők után újból "feltámasztotta" Szolnok városát. A három fióka az egykori (katolikus, protestáns, zsidó) vallásfelekezeteket jelölheti vagy a három fő megélhetési területet (mezőgazdaságot, ipart, kereskedelmet), a három fő közlekedési ágat (vízi, köz- és vasút) stb. Mivel a pelikán a szellemi megvilágosodásra törekvést is kifejezi, jelképe lehet az iskoláknak (alap-, közép- és szakirányú képzés) csakúgy, mint a művésztelep, galéria, színház művészi hármasának vagy a múzeum, könyvtár, sport szórakozást, felüdülést szolgáló együttesének.
A címerben a búzakalászok a hajdani szűk, tanyás határban dúsan termő gabonatáblákra, a virágzó mezőgazdasági termelésre s a rá épülő élelmiszer- és malomiparra, a gabonatárolókra, szeszfőzdékre utalnak, de tágabb értelemben a teljes gazdasági struktúrát (ruházati, építő-, fa-, gép-, vegyipar stb. kereskedelem, átmenő forgalom) idézik.
A keret (kartus) hullámtarajra emlékeztető kúszólevelei a Tisza és a Zagyva folyókat demonstrálják, melyeket itt már az 1550-es esztendőben szabályozni kezdtek, s az ősi révhelyen 1562-től híd állt.
A szablya emlékeztet arra, hogy a település első említése az 1046-os pogánylázadás kapcsán e helyi ispán nevében szerepel: ekkor már vára áll, átkelőhely és rév mivolta, fontos szárazföldi és vízi utak kereszteződése a vidék stratégiai kulcsává avatták: 1552-ben ezért foglalta el a török, 1849 márciusában Damjanich tábornok diadalmaskodott itt a császári hadak felett, 1919-ben 77 napig itt tartóztatták fel a megszálló román katonai offenzívát. Az első világháborúban 305 hősi halottja volt a városnak, a második közel negyedszázezer áldozatot követelt.
A korona jelzi, hogy Szolnok területét a honfoglaláskor a Megyer törzs szállta meg, megyésispáni székhely volt már a 11. század első felében: a vár és népe már 1075-ben oklevélben említést nyer: később - bár többször eladományozták - királyi birtok maradt. A hódító oszmánok szandzsák-központtá emelték, a török kiűzése után kamarai város lett, majd rendezett tanácsú várossá emelkedett (1874), 1876 óta pedig ismét megyeszékhely. Az ősiség (aviticitas) nemesít, így a korona utal a mai autonómiára, önkormányzatiságra, s ezen túl a tisztes lokálpatriotizmusra is. |
TÚRABÁZIS.hu