A Károlyi uradalomnak a 18. század végén már elég jelentős szőlőterülete volt a határ különböző (Aranyág, Papere, Sarkaly, Máma) részein. Az 1789-es művelési ág kimutatásban 1872 hold szőlő szerepel. Egyrészt a földesúri birtok saját termésének földolgozására, másrészt a lakosság által beadott szőlő és bor földolgozására és tárolására a vásártéren présházat építtetett. (Az uraság elégedetlen volt a lakosság által beadott gyenge minőségű borral, ezért arra kötelezte a lakosságot, hogy szőlőben teljesítsék szolgáltatásukat.) A földszintes, zsindelyfedésű épületben helyet kapott a pintér és a kulcsár is, alatta pedig pincék húzódtak.
A 19. század húszas éveiben szabadon álló, udvari szélső folyosós téglaházat építettek klasszicista stílusban. A város 1873-ban megvásárolta. A szőlők kipusztulása után az épület elvesztette eredeti rendeltetését. Ezután egy részében szeszfőzde és kimérő, másik részében pedig mértékhitelesítő működött. Többi helyiségei oktatási célt szolgáltak. Gazdasági felső népiskola, valamint alsó fokú ipari és kereskedelmi iskola működött bennük.
Alapvető változást hozott az épület sorsában az, hogy 1892-ben átépítették, és az ország harmadik óvónőképző intézete kezdte meg benne az Alföld egészére kiterjedő tevékenységét. Az épület szűknek bizonyult, és a Vöröskereszt utcai szárnnyal 1896-ban kibővítették. Részben az ország területvesztése, részben a gazdasági nehézségek miatt megszüntették az óvónőképzőt, és helyette 1930-tól leánylíceum, majd gimnázium, illetve 1948-tól tanítóképző intézet céljait szolgálta az épület. 1957-től a Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskola, majd 1981-től a Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola használja.
TÚRABÁZIS.hu