TÚRABÁZIS.hu

1862-ben Nagyigmánd község közlegelőjén kútásáskor ivásra nem megfelelő vizet tártak fel és vizsgálatára kérték Schmidthauer Antal (1816-1888) gyógyszerészt, a komáromi „Salvatorhoz” címzett gyógyszertár tulajdonosát, aki keserűvíznek határozta meg és már a következő évben meg is kezdte palackozását és értékesítését. A kutak a Nagyigmándot Koccsal összekötő út melletti földeken voltak. A kutak a kocsi határban már nincsenek meg, a nyolcvanas évek végén véglegesen felszámolták őket. A hozamuk az 1970-es évektől visszaesett és a mezőgazdasági termelés okozta környezetszennyezés elnitrátosította azokat, és mivel nem fúrt, hanem ásott talajvízkutak voltak, így nem lehetett megmenteni az utókornak. Közben újabb vízlelő helyeket nyitottak az Igmándhoz közeli Tömördpusztán, de a nyolcvanas években ezeket is lezárták a már ismert okok miatt. Ezek a kutak a mai napig megvannak, az M1-es autópályáról láthatók a kék kútfedelek a mocsai felüljárótól nem messze a szántóföld szélén. 1989-ben azonban a vizet adó kutakat lezárták, s ezzel egy időben a keserűvíz palackozása is megszűnt. A település címere továbbra is őrzi a keserűvízkutak emlékét.