Amikor az arborétumot szeretnénk bemutatni, mindig olyan szavak jutnak eszünkbe, mint a béke, nyugalom, madárcsicsergés, a kabócák zenéje… mindez méltóságteljes, bölcs örökzöldek ölelésében.
Dédnagyapánk ültette az első fákat, Nagyapánk dacolva a kommunizmussal tovább folytatta a munkát, aztán Édesapánk visszaszerezte az ellopott területeket és megnyitotta a nyilvánosság előtt a család féltve őrzött kincsét. Az ő nagyságukhoz igyekszünk felnőni most mi, a negyedik generáció. Szeretetük, hitük és kemény munkájuk ott van a fák között, s így mindez sokkal több számunkra, mint dendrológiai értelemben vett látványosság. Épp ebben rejlik különlegessége az ide látogatók számára is, akik azonnal érzik a különös atmoszférát.
Nem elégszünk meg azzal, hogy pusztán megőrizzük ezt a csodát – igyekszünk minden erőnkkel azon fáradozni, hogy fejlődjön, egyre szebb legyen. Igaz mindez az arborétum szerves részeként működő borászatra is, mely szintén nagy múltra tekint vissza. Már a XIX. század végétől foglalkozott családunk szőlőtermesztéssel és borkészítéssel – ebbe a tradícióba igyekszünk mi most friss lendületet vinni.
Nehéz a nyelv eszközeivel pontosan kifejezni, hogy milyen is az, amikor egy pohár borral a kezünkben a százéves fák alatt nézzük a csillogó Balatont. De itt talán nem is a pontos leírás a cél. Aki ellátogat hozzánk, megérti majd, hogy mire kerestük a szavakat a bemutatkozó oldalon.
Dédnagyapánk, dr. Folly Gyula (1867-1915) pécsi orvos volt az, aki elsőként az 1900-as évek elején a hegyoldalba, az egykori cseres-kocsánytalan tölgyes állomány helyére egzótákat ültetett. A terület, amelyen a telepítést megkezdte, mindegy 0,4 hektár, amely ma is a gyűjtemény magját képezi (XI. a. parcella – Öreg-arborétum). Olyan fajokat igyekezett összegyűjteni, amelyek jól hasznosítják a Balaton helyi mérséklő klímáját, és jól tűrik a szárazságot is. Esősorban a mediterrán származású és más világrészek hasonló adottságú területeinek növényeit ültette. Felvette a kapcsolatot külföldi, főleg nyugat-európai faiskolákkal (Barbier et Co, Hesse, Orleans, Rovelli, Pallanza, Weaner, Veicht and Son, London-Chelsea), amelyek a kiválasztott anyagot több éven át előnevelve, kosarakban szállították. Mintegy 100 növény telepítése során 60 m3 követ termeltek ki a kézzel ásott ültetőgödrökből. A növények ültetéséhez szükséges vizet a Balatonból faedényekben szállították fel szamárháton. A telepítéseket kerttervezési elképzelés nem előzte meg. Mivel hazánkban ismeretlen fajokat telepített, nem ismerte azok nálunk várható méreteit, így az Öreg-arborétum jelenleg helyenként sűrű, s tisztás foltok pedig ott találhatók, ahol a növények az elmúlt aszályos időszakban kipusztultak. Az alapító halála és az első világháború megakasztotta a telepítés lendületét. A két világháború közötti időszakban gyakorlatilag teljesen szünetelt az arborétum fejlesztése. Ezalatt a család – az édesapa iránti tiszteletből – igyekezett a kis arborétumot fenntartani. Szerencsére a második világháború alatt nem érte nagyobb károsodás a kertet.
1950-ben a családi birtok egy része állami tulajdonba és a Badacsonyi Állami Gazdaság kezelésébe került. Majd 1953-ban újra megkezdte az egzóták telepítését az alapító fia, nagyapánk, dr. Folly Gyula (1911-1979) közgazdász. Először az arborétumban található lakóház előkertjét, környékét ültette be. Majd fokozatosan észak felé haladva, a többi teraszra is került növényanyag. A növények életfeltételei közül a megfelelő mennyiségű csapadék hiányzott a legjobban. Nem sokkal ezután történt az Öreg-arborétum mellett 1964-ben az atlasz cédrus állományszerű telepítése (XI. b. parcella) és 1970-ben a valódi európai ciprusok ültetése (VI., IX parcella, díszfaiskola).
A Badacsonyi Állami Gazdaság több parcellát adott át a gyűjteményes kert bővítésére, amelyeken a szőlőt már régebben kivágták. Az átvett szőlőterületeken a telepítő munkát már az unoka, édesapánk, Folly Gyula (1943-2011) agrármérnök végezte. 1977-ben díszfaiskolát létesített a lakóház bejáratával szemben, amelynek bevételéből biztosította az arborétum egyre növekvő fenntartási költségeit. Természetesen a gyűjteményes kert idősebb részén is végzett további ültetéseket. 1981-ben nyugat-európai gyűjtőútjáról mintegy száz „új” növényfajt, illetve fajtát hozott, amelynek jelentős része a felső teraszra (X. parcella) került. Munkásságát dicséri az Öreg-arborétum alatti volt parlag (XII. parcella) beültetése is. Az 1980-as évek közepe táján az arborétum területét állami támogatással bekerítették, ezzel megakadályozva a vadkárosítást és a lopásokat. A kárpótlást követően az államosított területeket édesapánk visszavásárolta, így az egész terület a Folly család tulajdonába került.
2010 óta mi, a negyedik generáció – dr. Folly Réka és Folly Judit - is bekapcsolódtunk a munkálatokba. Az arborétum és a borászat fejlesztésével folytatjuk a több mint egy évszázados családi hagyományt.
TÚRABÁZIS.hu