A világ második és Európa – az amszterdamival együtt – legnagyobb zsidó temploma. 1854–59 között épült romantikus stílusban, Feszl Frigyes közreműködésével, Ludwig Förster tervei szerint. A háromezer ülőhelyes zsinagógát erőteljes keleties hatás, sokszínű nyerstéglahasználat és a belső térben látható öntöttvas szerkezet jellemzi. A II. világháború idején itt volt a budapesti gettó határa.
A templom építésének előtörténete a XVIII századig nyúlik vissza. Ekkor Magyarországon két régi közösség, az óbudai és a pozsonyi tölti be a vezető szerepet a zsidóság életében. Bár a század első felében még a város területén való átutazásukat is megnehezítette Pest város tanácsa, a század végén, 1799-ben már 310 "megtűrt" és 765 időző (commoráns) zsidó élt Pesten, a Terézvárosban és a Lipótvárosban. A zsidóság körében a XIX. század első felében nagy társadalmi mozgás kezdődött, melynek során megnövekedett a településeken belüli létszámuk és társadalmi szerepük is megváltozott. Pesten 1827-ben már 5276, 1848-ban már több mint 10.000 volt a számuk – s a zsinagóga építésének idején – az 1857. évi népszámlálás adatai szerint – a pesti hitközség 23.101 főt számlált. A lét¬szám növekedésével együtt jelentősen növekedett társadalmi súlyuk is, hiszen 1848-ban 114 keresztény nagykereskedő mellett már 126 zsidó kereskedő működött, ami egyúttal azt is jelentette, hogy a városi tanácsban is folya¬matosan szaporodott számuk. A zsidóság létszámának növekedése szükségszerűen magával hozta az ima helyek számának növelését is. Pesten az első imaházat – mely még nagyon szerény volt – a XVIII. század végén hozták létre. Az 1840-es években már egyre több kis imahely állt ren¬delkezésre, de még így sem volt elegendő a város zsidóságának létszámához viszonyítva az ülő¬helyek száma, ezért főünnepek alkalmából pót imahelyeket kellett kialakítani, elsősorban zsidó nevelőintézetekben, iskolákban, árvaházakban. Az előzőekben említettek és a bécsi hitközség reprezentatív zsinagógájának 1826-ban történt felavatása megindította azt a folyamatot, mely a Dohány utcai nagyzsi¬nagóga megépítéséhez vezetett. A bécsi zsinagóga megépítése fontos szerepet játszott az előzmények szempontjából, nevezetesen a bécsi zsinagóga mintájára – bár sok vita előzi meg – már Pesten is bevezették a megrefor¬mált istentiszteletet az 1828-ban felavatott Orczy-házbeli úgynevezett kul¬tusztemplomban (cultustempel), ahol kórus kíséretében, tehát módosított for¬mában tartották az istentiszteletet.
Az út innen már egyenesen vezetett egy új, nagy zsinagóga megtervezéséhez és megépítéséhez. Egy vallási és világi vezetőkből álló testület 1845-ben eldöntötte a temp¬lomépítést, mégpedig olyan zsinagóga építését, mely tiszteletben tartja a tradíciókat, de helyt ad a liberalizációs törekvéseknek is. Az istentiszteleteket orgona és énekkar alkalmazásával kívánták ünnepélyessé tenni. 1845. június 24-én, több évi fáradozás után sikerült templomépítés céljára meg¬szerezni és az izraelita hitközség javára bejegyeztetni a telekkönyvbe az építkezéshez szükséges telkeket.
1854. elejére – sok vita és bonyodalom után – három terv állt a templomépítő bizottság rendelkezésére, Hild József klasszicista, Feszl Frigyes bizánci stílusú és Ludwig Förster romantikus-keleties, mór stíluselemekkel díszített épületterve. Ezek közül a bizottság Ludwig Förster (1797-1863) német építésznek, a bécsi Akadémia tanárának tervét fogadta el. Förster munkásságára az eklek¬tika szeretete és az olasz reneszánsz formanyelve volt jellemző. A bécsi Ring és több bécsi középület tervein kívül, nevéhez fűződik az új, romantikus zsinagóga-építészeti irányzat. A Dohány utcai Zsinagóga közvetlen előképe a bécsi Tempelgasse-i zsinagóga volt, amely Ludwig Förster tervei alapján 1854-ben készült el. Annak alaprajza, öntöttvas támpillér rendszere, kétemeletes női karzata, moreszk díszítései mind megjelentek a Dohány utcai Zsinagógán is, melynek alapkőletételére 1854. szeptem¬ber 5-én került sor. Amikor Förster nem tartózkodott a helyszínen, az építési munkákat Wechselmann Ignác irányította, mint építészi művezető. A templom ünnepélyes felavatására 1859. szeptember 6-án, a zsidó nagyünnepek előtt került sor.
A Tempelgasse és a Dohány utcai Zsinagóga a következő évtizedek európai és különösen a magyarországi zsinagóga építés stílusának első, monumentális példái lettek, és erős hatásuk volt sok, későbbi zsinagóga tervre. Köztudomású például, hogy New Yorkban a Central Synagogue (East 50th Street) a „Dohány” közvetlen hatását mutatja.
TÚRABÁZIS.hu