A tó jégkorszaki homokbuckákkal tarkított területen helyezkedik el, ahol az agyag-felhalmozódás megakadályozta a víz leszivárgását, így alakulhatott ki a lefolyástalan, s jelenleg már fokozottan védett ősláp. A Baláta-tó kb. 174 hektáron terül el, melyet 300 ha védőzóna övez. A vízállás nagyon változékony, csapadékfüggő. A visszamaradt láp számos védett fajnak ad otthont, 1942. január 19. óta áll védelem alatt, ezzel az ország egyik legrégebb óta természetvédelmi oltalom alatt álló területe.
Területén jellemző flóravilágból legnevezetesebb a rovaremésztő Aldrovanda vesiculosa, mely az ingólápok ritkasága, illetve a szíves levelű hídőr. A láp gazdag állatvilágából elsősorban a keresztes vipera fekete változatát érdemes kiemelni, valamint rengeteg madárfajnak ad otthont, mint például a szigorúan védett réti sas és fekete gólya.
A stégrendszer a Baláta-tó egyik legelhivatottabb kutatójáról, Dr. Marián Miklósról kapta a nevét, aki 1952 óta kutatta az ősláp gerinces állatvilágát, mely témájából 1959-ben megvédte doktori disszertációját.
Korábban a különböző természetvédelmi előírások okán a tavat csupán több száz méterről tekinthették meg a látogatók egy kilátóról, jelenleg azonban már egy kb. 540 m hosszú stégrendszeren keresztül, információs pontok segítségével ismerkedhetnek meg a tó flórájával és faunájával.
TÚRABÁZIS.hu