A gánti Bagolyhegy a bauxitból, bauxitos agyagból, kaolinos agyagból álló Gánti Bauxit Formáció típusfeltárása. A bányafal kb. 28 m magas, az alapkőzet (dolomit) színárnyalatai a különböző ásványok miatt a sárgástól egészen a lilás-pirosig terjednek. A mélyedésekben pionír növényzet nő. A bauxitot, itt e felületnek megfelelően, lépcsősen fejtették. A bejárat mellett van a bányaudvar legmélyebb része. Az ezt határoló vetőfalon hosszú vetőkarcok, vetőbarázdák, esővályúk láthatók. A kisebb dolomitkiemelkedések (börcök) másodlagos kalcitkitöltésekkel és lilás-fekete vas-oxidos bekérgeződésükkel élénkítik a sárgás-vöröses tájat. A bányafalon nyomon követhetők a bauxit fedőjét alkotó Fornai Formáció rétegei is. A Gánti bánya Európa leggazdagabb bauxitbányája volt.
Gánt térségében a bauxitot először 1905-ben Taeger Henrik, Magyarországon dolgozó szász geológus térképezte laterit-vörös agyag néven. Az igazi felfedező Balás Jenő erdélyi bányamérnök volt 1919-ben. Gánton a bauxit bányászata 1926-ban kezdődött. A második világháború alatt a teljes termelést Németországba szállították. A bánya csúcstermelése 1953-ban volt, 600000 tonna. A növekvő igények miatt több bányát is nyitottak Gánton, összesen ötöt. Az 1980-as évekre a bányák ki is merültek, 1987-ben a termelés végleg megszűnt. A az 1980-ban nyitott bagolyhegyi külfejtésben alakították ki a szabadtéri geológiai bemutatóhelyet, a Bauxitföldtani Parkot.
TÚRABÁZIS.hu