 | Álló, hegyes talpú pajzs, a pajzsfőben zölddel és arannyal vágott. A zöld mezőben oromfalával jobbra, hosszanti oldalával enyhén balra néző magas kéményű, feketével megrajzolt belterű (két ablak, egy ajtó, patkolószín) kovácsház és műhely aranylik. Az arany mezőben hosszanti oldalával ábrázolt fekete kovácsüllő lebeg, rajta nyelével balra kovácskalapács, előtte - nyelével ugyancsak balra - kovácsfogó feketéllik.
A címer külső díszítése:
Hasított végű aranyszínű beszélő címertartó kettős szalagon Mezőkovácsháza felirat, alatta évszám: 1463, a települést Hunyadi Mátyás ekkor emelte mezővárosi rangra. A pajzs és a beszélő szalag között a település két jellemző növénye, a búza és a dohánylevél helyezkedik el.
Két oldalt két aranyszínű oroszlán tartja a címert, emlékeztetve arra, hogy Mezőkovácsháza és Reformátuskovácsháza korábban két különálló település volt. A címer tetejét mezővárosra jellemző aranyszínű falkorona díszíti, a település volt kincstári birtok mivoltát jelzi.
A címer egyértelműen a település nevét illusztrálja, valójában azonban több is kiolvasható belőle a város történetéből. A zöld szín a sík vidéket, a Szárazér menti mezőgazdasági termő- és legelőterületeket hangsúlyozza.
A zöld mezőben álló ház és patkolószínnel bővült kovácsműhely azon túl, hogy a helység nevére utal, elsősorban a "-háza" utótagra, azt is jelzi, hogy nagyállattartása jelentős volt (legkiváltképp a juhtenyésztés), forgalmas útállomásként tartották nyilván az Orosháza-Arad útvonalon, sőt - mivel akkoriban a Szárazér még dereglyékkel hajózható volt - hajóval akár Hód(mező)vásárhelyig vagy Szegedig el lehetett jutni innen.
A vágás felidézi, hogy a törökkel szövetséges tatárok 1596-ban felperzselték, elnéptelenítették, és csak a 19. század elején (1814-ben) települt újra.
Az aranymező gazdagságát, nagy múltját jeleníti meg. A 11. században már templomos hely volt, a 15. században mezőváros (oppidum), amikor templomát kibővítik, birtokosa - Szentdemeteri Bessenyei Benedek - kastélyszerű kúriát emel (1508), s bár 1552-ben a török felégeti, 1561-ben négy birtokos kezén, a szegényeket nem számítva 16 portáját írják össze, 1557-58-ban 32, 1563-ban 54 házát, a szultán hász-birtokká emeli, 1567-ben 22500, 1579-ben 37000 akcse adót fizet. Újratelepülését követően kincstári birtok, járási székhely, s 1986-ban városi rangra emelkedik. Az arany emléket állít a település egykori kiválóságainak és hősi halottainak is.
Az üllő és kalapács a város nevének középső elemét szimbolizálja. Az üllő kifejezi egyben a település lakóinak kemény, szívós és kitartó munkálkodását, a két szerszám (üllő és kalapács) pedig, mely a kovácsműhelyben teljességgel egymásra utalt, megjeleníti a település két vezető etnikumát: a magyart és a szlovákot. A fogó jelképe annak, hogy valahányszor elpusztult a helység, lakói újra felépítették, hangsúlyozza azt is, hogy minden szépre, jóra, újra fogékonyak a lakosok városuk felvirágoztatására, közösségük gyarapítására, önmaguk felemelkedése érdekében. A kovácseszközök egyben az évtizede "kikovácsolódott" Mezőkovácsháza Baráti Körét, a jól működő helyi klubokat, önképző és művészeti csoportokat, sportegyesületeket is jelzik.
A címert Szilvásy Nándor, Munkácsy-díjas grafikusművész tervezte s alkotta meg.
A külső díszítést Boros Béla reklámgrafikus tervezte. |
TÚRABÁZIS.hu