 | Álló, hegyes talpú, köldökében vágott pajzs. A felső pajzstér hasítással osztott: jobb, vörös mezejében három aranyló búzakalász között két aranyos sásbuzogány lebeg; bal, ezüstmezejében két, gallyával szembeforduló, két-két aranyló makkal ékes, zöld tölgylomb alatt két csúcsával egymás felé megdőlt arany dohánylevél lebeg. A vágás alatt a kék mező zöld udvarán, melyet habos ezüstszalag tagol, jobbra forduló és néző arany őzbak lép jobbra.
A pajzs felső élén természetes színű, ezüstszegélyű és pántozatú, vörös bélésű tornasisak található, nyakában aranyláncon aranymedalion. A sisakon ötágú (három levél között két gyöngy) zafírokkal és rubinokkal díszített korona helyezkedik el. A foszlányok: jobbról vörös és ezüst, balról kék és arany.
A címer magyarázatát a település múltjában és természeti környezetében leli. A vörös mező az életet, az élni, boldogulni akarást jeleníti meg, benne a fő foglalkozási ágat jelképező búzakalászokkal (megjegyzendő, hogy errefelé a nép a búzát "élet"-nek is nevezi).
A buzogány és a tölgy a terület vizenyős, vízparti egyben tájvédelmi körzet mivoltát hangsúlyozza, az őz a község határának kétharmadát kitevő erdő legnagyobb rőt vada. A makkal virító tölgyágak egyben arra is utalnak, hogy a település területe régtől lakott, a középkorban templomos hely volt, de a török időkben elnéptelenedett, ám később újratelepült s kivívta önállóságát. A dohánylevelek azoknak az emlékét idézik, akik dohánykertészként a (18. században) részesei voltak az újratelepítésnek, s munkájukkal megvetették az alapját az újjászerveződő településnek. A zöld mezőben látható ezüstszalag a Tiszát szimbolizálja, amely áldás e tájra, de éppen habos ábrázolása annak a nagy (percsorai) gátszakadásnak állít emléket, amelynek következtében Szeged városát elmosta 1879-ben az áradat.
A sisak a település hőseinek és áldozatainak tiszteletét fejezi ki, akik vérükkel váltották meg utódaiknak e földet, a korona pedig az önkormányzatiságot, a községi autonómiát mutatja. |
TÚRABÁZIS.hu