Archívum, nem frissül ! Mielőtt útnak indulsz, az aktuális információkért minden esetben keresd fel a mozgalmat kiíró szervezet weboldalát !
E három túra során Árpád-kori kolostorok maradványait kereshetik fel, a Rákóczi-szabadságharc, a reformkor és az 1848-49-es szabadságharc emlékeit ismerhetik meg az érdeklődők. A 150 éves török uralom és az azóta eltelt hosszú idő nagy kárt tett az emlékekben, de reméljük, hogy az emlékhelyek felfedezése, megismerése segít jelentőségük felismerésében, megbecsülésében, hiszen nemcsak szűkebb pátriánk, Tolna megye, hanem mindannyiunk közös múltjáról van szó.
Dunaföldvár - Madocsa - Szekszárd - Báta - Bátaszék - Grábóc - Dombóvár - Alsóhetény
A megyénkben egykor található kolostorok, monostorok döntő többségét az Árpád-korban alapították. Élükön az apát állt. A megye déli részén, illetve a Duna mentén lévő településeken jöttek létre. Királyainknak kettős célja volt az alapítással. Egyrészt kifejezték az adott rend iránti tiszteletüket, másrészt a kolostorok temetkezési helyül is szolgáltak a számukra. Az első uralkodók bencés, majd cisztercita szerzeteseket telepítettek le. A ferencesek valószínűleg csak később, az Árpád-ház kihalása után jelentek meg a megyében. Az ebben a korszakban épített kolostorokat, ha csökkenő mértékben is, de lakták egészen a török hódoltságig. Ekkor azonban az egyházi emberek elmenekültek. 150 évvel később pedig már csak igen kis mértékben töltődtek fel. Az is megtörtént, hogy az üresen álló épületeket egy másik rend vette birtokba. Bár alapvetően a királyok által alapított helyeket kívánjuk bemutatni, mégis szólni kell olyan hegyekről is, ahol, saját dicsőségére, egy világi személy volt egy rend befogadója.
Ha Budapest felől érkezünk Tolna megyébe, mindjárt Dunaföldvár kínálja az első emléket. A hagyomány szerint a 12. században II. Béla alapított itt bencés apátságot a feleségének, Ilonának az emlékezetére. Ellentmond azonban II. Béla alapításának az, hogy s földváriak 1630-ban azon a meggyőződésen voltak, hogy a monostor léte Szent István királyunknak köszönhető. A török hódoltság után, a Rákóczi-szabadságharc alatt ismét elnéptelenedett a település. Betelepítője, Mednyánszky Ferenc László plébániát szervezett. A templom a felavatáskor Szent Ilonát kapta védőszentjéül. Mária Terézia 1769-ben a dunaföldvári apátságot a nagyszombati egyetemnek adta. Nem sokkal később az egyetem más javaival együtt a földvári apátság birtokai is a Tanulmányi és Vallásalapba kerültek. Ekkor a földvári apát puszta címmé változott.
Madocsán is vannak nyomai az egykori bencés apátságnak. Templomának maradványit felhasználva készült a mai református templom. A kolostort a 12. században Szent Miklós tiszteletére építette a Bikács nemzetség, amelyet saját temetkezési helynek is szánt. Ma már nehezen hihető, hogy Madocsa a jobban javadalmazott, tekintélyesebb apátságok egyike volt. Más birtokosokkal folytatott perekben többször előfordul a neve. A közelben folyó Dunában jelentős vizafogó helyek voltak. A viza halászatából az apátság jelentős bevételre tett szert. A 15. század második felében már düledező helyként említik, a század végére azonban az egyik apát még helyreállította a monostort és a templomot is. A török hódoltság előtti egyik apátjáról, egy Fülöp nevűről pedig azt tudni, hogy korának híres miniatűrfestője volt, aki Bonfini krónikáját is díszítette. A török uralom után megkísérelték az apátságot helyreállítani, de eredményül. Pedig még 1721-ben is látszódtak román stílusú, faragott kövekből és csiszolt márványból épített templomának romjai. Fedél nélkül két tornya ekkor már a pécsi székesegyházéhoz hasonlított. A kortársak romjaiban is Tolna megye legszebb templomának mondták. Magát a madocsai apát címet még sokáig adományozták. 1949-ben a mai templom előtt a villanyoszlopok felállításakor dr. Novák József egyetemi adjunktus két helyen is rábukkant a 12. századi apátsági épület falaira. Ezek egyes helyeken elérték a 3 méteres vastagságot. Megállapította, hogy a két hely közötti távolság mintegy 50 méter, ami igen nagy építkezésre vall. A falak elhelyezkedését dr. Gaál Attila régész térképezte fel az 1974-ben végzett ásatás során.
1093-ban Bátán Szent László királyunk alapított bencés apátságot. Valószínű, hogy az itt lakó besenyők megtérését kívánta vele elérni. 1241-ben a tatárok elpusztították a kolostort, de Zsigmond király korában már ismét fontos szerepet játszott. Ezen a településen található Szent Vér ereklyének köszönhető, hogy 1434-ben IV. Jenő pápa Zsigmond király kérésére búcsújáró hellyé nyilvánítja. II. Lajos a mohácsi csata előtt Bátán végzi gyónását és szentáldozását. Az 1539-es török dúlás után elpusztul a kolostor, és ekkor tűnik el az ereklye is. Csak 1939-ben épül fel a Szent Vér-templom, amely nevével az egykori ereklyére utal.
1142-ben II. Géza cisztercita szerzeteseket hívott Bátaszékre, akik itt építették fel Magyarország első ciszterci szertartású monostorát. A települést ekkor Cikádornak nevezték, és sokáig a szintén Tolna megyei Cikóval azonosították. Ma már bizonyított, hogy Cikádor Bátaszékkel azonos, ezt igazolják az 1994-96-os ásatások során feltárt maradványok. A templom mellett létesített romkertet a millennium évében avatták fel, és a nagyközönség számára szabadon megtekinthető.
Ha Bátaszékről Szekszárd felé haladunk az 56. sz. úton, megérdemel egy kis kitérőt Szálka felé az „ékszerdoboznak” tűnő Mausz-kápolna. Azon a ponton áll, ahol a Szekszárdi-dombság találkozik a Sárközzel. A kápolna mellől felejthetetlen kilátás nyílik az egész Duna mentére. Az épület felirata szerint a Mayer család állította a 19. század végén. Feltétlenül érdemes felmenni a magaslatra, és itt egy rövid pihenőt tartani.
A megye legjelentősebb bencés apáti székhelyét I. Béla király alapította 1061-ben Szekszárdon. Fontosságát az is bizonyítja, hogy a pannonhalmi, illetve a pécsváradi apátsággal azonos jogállásúnak tekintették. A Szent Megváltó tiszteletére szentelték fel. Első apátjának neve nem ismert pontosan. I. Béla azonban nem érhette meg végső nyughelyének felépítését, mert a németek ellen 1063. szeptember 11-én vívott csata után nem sokkal meghalt. Holttestét Szekszárdra hozták ugyan, de csak a már korábban is meglévő plébániatemplom kriptájában tudták elhelyezni. Később feltehetőleg áthelyezték a sírt a kolostorba, de ennek maradványait a későbbi ásatások nem tudták feltárni. A bencés apátság az 1070-es években az országos politika színterévé vált. A kirobbanó trónviszály egyik eseménye itt zajlott le.
Az apátsági épületeket a 15. században várfallal vették körül. A török hódoltság után a szerzetesek nem tértek vissza, de maga az apátság javadalomként továbbra is létezett, egészen 1777-ig. Ekkor Mária Terézia a budai tanulmányi alapnak adta javait. Az épületeket pár évvel később a megye fokozatosan megvásárolta, és elhelyezte benne közigazgatását. Temploma 1794-ig, a nagy tűzvészig plébániatemplomként szolgált. Ekkor lebontották. Alapjai az 1960-as évek végén befejezett ásatások után kialakított romkertben láthatók. A körülötte lévő épület, a régi megyeháza, Pollack Mihály tervei alapján készült el 1832-ben, és a korábbi apátsági épületeket is magában foglalja. Szekszárdi tartózkodásunk alatt ne mulasszuk el felkeresni a Wosinsky Mór Megyei Múzeumot és a Babits-házat. Az ebéd és a finom szekszárdi borok kóstolása után következő úti célunk Grábóc lehet.
A Bonyhádtól 9 km-re fekvő Grábócon található a megye legrégebb óta folyamatosan lakott jelenleg görögkeleti kolostora. Ide a szerb szerzetesek csak a török hódoltság alatt, 1585-ben érkeztek. Árpád-kori elődjének szertartása tisztázatlan. Feltételezhető, hogy bencések alapították, de az is lehet, hogy már a legkorábbi időkben is görögkeleti rendtartás szerint működött. A betelepülő szerb szerzetesek rendbe hozták a romokat, és attól kezdve egészen 1974-ig férfi szerzetesek lakják a kolostort. Az itt lévő templomot 1981 és 1987 között felújították. 1996-ban az egykori szociális otthon elköltözött az egyház által visszaigényelt kolostorból. Az ide költözött két szerb szerzetes nővér által máig él Grábóc szelleme.
Állt egy cisztercita apátság Dombóváron is, nyomait a város belterületén kell keresni. A ma Tüskének nevezett városrészben, a Konda-patakhoz közel rejtőzik a föld alatt. Pontos helyét Szőke Sándor ismerteti nemrégiben megjelent Dombóvár-monográfiájában. Sok száz évvel ezelőtt ez a terület az Ábrahám nevet viselte. Akárcsak a madocsai bencés apátság esetében, az alapító itt is egy világi előkelő, Moys (Majos) tárnokmester volt 1263-ban. IV. Béla királytól engedélyt kapott arra, hogy birtokait szabadon a kolostornak adja. A török hódoltság alatt az apátság elnéptelenedett, a háromhajós templom rommá vált. Maradványait a környékbeli lakosság elhordta, és az építkezésekhez felhasználta. Az itt talált leletek legértékesebb darabja egy 14,8 cm magas aranyozott corpus körmeneti kereszt, ami jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona.
Simontornya - Dunaföldvár - Paks-Dunakömlőd - Paks - Fadd - Szekszárd
Tolna megye nem volt hosszú ideig kuruc kézen, pedig katonai szempontból kulcsfontosságú szerepe lett a Rákóczi-szabadságharc alatt. Mivel Buda végig a bécsi udvar fennhatósága alatt maradt, a Dunántúlra támadni akaró Rákóczi számára a legideálisabb átkelést a megye dunai átkelőpontjai biztosíthatták. Ezek fontosságát az is mutatta, hogy több átkelési kísérlet előkészületeinél a túlparton maga a fejedelem is jelen volt. A megye stratégiai fontosságú erődítményeinek, Simontornya és Dunaföldvár biztosításáért állandó küzdelem folyt. Nagy jelentőséggel bírt a Dunakömlőd térégében kiépített kuruc földsánc, amelynek nyomai ma is megtalálhatók a térségben.
Történelmi utunkat Dunaföldváron kezdjük. Abban az esetben is, ha Budapestről a Duna bal partján közelítünk a város felé, és Soltnál kanyarodunk a dunaföldvári hídra, közvetlenül is átélhetjük a felkelők tetteit. Hiszen e település határában készítették elő átkelési kísérleteiket. A hídon való átkelés után a városban tett séta alatt elevenítsük fel az ekkor zajlott eseményeket.
A város először akkor került kuruc kézre, amikor 1704 elején csapataik meglepetésszerű gyorsasággal átkelnek a befagyott folyó jegén, és a császári helyőrséget felmorzsolják. A kuruc fennhatóság ekkor azonban még nem marad tartós. Károlyi Sándor ugyanis a fősereggel viharos gyorsasággal elhagyja a Dunántúlt. Csak két dunántúli vár maradt a kurucok kezén, mindkettő Tolna megyében: Simontornya és Földvár. Fontosságukat mutatja, hogy a solti táborban többször megjelenik Rákóczi fejedelem. (Egyes vélemények szerint 1704. május 24-én még Földváron is járt.) Megkezdődik a mai Csonka-torony környékének megerősítése. Váltakozó kimenetelű küzdelem után azonban szeptember 13-án és 14-én mindkét erősség hosszú hónapokra a császáriak kezére kerül.
A kurucok többszöri sikertelen kísérletet követően 1705 novemberében jelentek meg ismét a városban. Vak Bottyán (Bottyán János) egy gyors átkelés után a pontonhidat sajkák sokasága szolgáltatta. 8000 emberével rohammal bevette a várat. Ezután a vár gyakran cserélt gazdát. A kurucok 1710 telén hagyták el végleg a Duna-parti erődítményt.
A következő állomás Simontornya. A megye északi vára szintén 1704 elején volt először kuruc kézen. Simontornya ekkor Tolna megye legjelentősebb települése volt: az első megyeháza is itt épült az 1720-as években, s az 1690-es ráctámadás idején még Baranya megyéből is érkeztek ide menekültek. Sorsa a legtöbb esetben összefonódott Dunaföldváréval. Érdekessége, hogy a földvári erősséghez képest végső elestére csak később került sor.
Ezután térjünk vissza a Duna partjára, Paks-Dunakömlődhöz. Itt található egy magaslat, az 50-60 méter magas kömlődi Sánc-hegy, amely már a római korban is megfelelt megfigyelőbázis és erődítmény kiépítésére. (Itt, ahonnan szép kilátás nyílik a Dunára, a paksi Városi Múzeum irányításával jelenleg is folyik a több korszakot átfogó terület felújítása és a nagyközönség számára láthatóvá tétele.). A hely megerősítését Rákóczi és hadvezérei is fontosnak tartották. A helyszín olyan jelentőséggel bírt, hogy a fejedelem maga is megjelent. Itt épült fel az a hídfő, amely Bottyán várának jobb parti hídfőjeként szolgált. Érdekességként meg kell említeni, hogy a bal parti hídfő a Duna 1840-es évek elején történt átvágásakor átkerült a folyó jobb partjára. Az erődítmény megtekintéséhez ajánlatos kérni a paksi múzeum munkatársainak segítségét. Ez egyúttal lehetőséget ad arra, hogy a nemrég megnyílt fiatal múzeum kiállítási anyagát is megtekintsük.
Utunk következő állomása Faddra vezet, amely a szabadságharc egy tehetséges katonai vezetőjének, Béri Balogh Ádámnak volt a birtoka. A terület Hencsével együtt 1695-ben került a tulajdonába. A Tolna megyei birtokos nemességnek ő volt szinte az egyetlen tagja, aki jelentős szerepet játszott a szabadságharcban. Életének és tevékenységének értékét, súlyát nemzeti múltunkban becsessé teszi az a hősi kitartás, amellyel akkor is ragaszkodott a felkelés ügyéhez, amikor az már elbukott. Legnagyobb haditette, amikor 1708-ban Kölesdnél az általa vezetett kuruc seregek fényes győzelmet arattak a császáriak felett. 2002. szeptember 1-jén ünnepélyes keretek közt avatták fel Kölesden mellszobrát, amely Krisztián Sándor és Tamáska János alkotása. (Érdemes megemlíteni, hogy a megye első Kossuth-szobrát is itt állították fel, 1897. november 14-én.)
A Rákóczi-emléktúra Tolna megyei végállomása Szekszárd lehet, ahol Béri Balogh Ádámot 1710. október 29-én a császáriak elfogták. Béri Balogh jelentőségét jól mutatja, hogy az elfogásában részt vevőknek Savoyai Jenő osztrák hadvezér külön is gratulált. Rákóczi közbenjárt az életéért, hivatkozott arra a szerződésre, hivatkozott arra a szerződésre, amely bántatlanságot ígért a foglyoknak. De Béri Balogh Ádámot a császáriak Budán kivégezték. Emlékét Szekszárdon már ma emlékmű őrzi, amelyet elfogásának feltételezett helyén állítottak fel.
Dunaföldvárra való érkezésünk előtt érdemes felkeresni Solt Rákóczi-emlékhelyeit. A fejedelem itt több hónapot is eltöltött az átkelések előkészületei során.
Egy hosszabb utazás után dél felé haladva érkezünk a Baranya megyei Siklós várához. Az 1960-as és 70-es évek gyermekei számára nevét A Tenkes kapitánya című filmsorozat tette ismertté.
Bonyhád - Szekszárd - Szedres - Tengelic - Kajdacs - Ozora
A magyar történelem talán legtanulságosabb és egyben legdicsőségesebb korszaka a reformkor és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc. Eseményeinek Tolna megyei vonatkozásaiból álljon itt néhány kiragadott részlet.
Első állomásnak Bonyhádot javasoljuk, hiszen itt született Perczel Mór honvéd tábornok és közgazdász, a korszak legismertebb Tolna megyei történelmi személyisége. (A település neve a 18. századtól kezdődően összefonódott a Perczel család nevével.) A Perczelek történetéről Szekszárdon, a Tolna Megyei Levéltárban látható kiállítás. Testvérével, Miklóssal együtt már gyermekkorában hazafias nevelést kapott. Tanítójuk Vörösmarty Mihály volt. 1843-tól a rendi országgyűlésen Perczel Mór a radikális eszmék szószólója. Elsőként ülteti át gyakorlatba a német Friedrich List (1789-1846) védegyleti tanait, megalakítva a Tolnai Véd-Egyletet. Ezzel indul a védegylet-mozgalom, amelyet Kossuth tesz majd országossá. A bonyhádi polgárság Perczel Mór leveléből értesül 1848. március 23-án a pesti forradalomról. Katonai vezetőként több testvérével együtt számtalan ütközetben vett részt, többek között Ozorával, Szenttamásnál. Szülőháza a róla elnevezett utcában található. Az épület ma leánykollégium. A falán emléktábla van. Az 1870 körül épült ház parkja védett, benne értékes fafajták vannak. Perczel Mór szobrát a Szabadság téren állították fel. Sírja a Kálvária-dombon található, amely a bonyhádiak kegyeleti helye.
Habár Szekszárdon már március 21-én tárgyalta a nemesi közgyűlés azt a királyi leiratot, amely a felelős magyar minisztérium megalakításáról szólt, a forradalom hatása inkább a március 25-ei eseményeken érződött. A megyeházán ünnepi közgyűlés volt, ahol az első jobbágyfelszabadító Bezerédj István volt a szónok. A változást a város piacterén 10 ezer fős tömegdemonstráció hitelesítette. A tér, amely ma Béla király nevét viseli, őrzi 1848 emlékét is. A megyeháza kertjében pedig ott áll Bezerédj István mellszobra. A Béla téri templomtól balra látható a 48-as emlékmű, ahol a város apraja-nagyja tartja mindenévben ünnepi megemlékezését március 15-én.
Bezerédj István alapította Szedrest, ahová utunk következő állomásaként ellátogatunk. A község mellett, Hidjapusztán állt a Bezerédj család kúriája és kápolnája. (Sajnos elhanyagolt állapotban van.) Ő volt az első önként adózó nemes, emellett jelentős szerepet játszott a selyemhernyó-tenyésztés fellendítésében. Birtokán egész szederfasorokat ültetett a selyemhernyó etetéséhez szükséges eper-, vagy ahogy itt nevezik, szederlevél miatt. Fiatalon elhunyt felesége, Bezerédj Amália 1828-ban a jobbágygyerekek számára létrehozta a hidjai „kisiskolát”, s az első óvodát Belacon. Az általa írt „Flóri könyve” 16 kiadást ért meg, s közel egy évszázadon át a gyermekek kedvelt olvasmánya volt. Megtekintésre érdemes a Bezerédj-kúria, a Bezerédj-kápolna és Bezerédj síremléke.
Szedrestől nem messze egy kis kitérő után érdemes Tengelicre is ellátogatni. A település egykori birtokosai Csapó Dániel, Csapó Vilmos és Bezerédj István voltak. Az egyik legfontosabb látnivaló a 19. század első felében épült Gindly-Benyovszky-kastély, amely a legutóbbi időkig Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész alkotóháza volt. Az épületben állandó kiállítás látható a műveiből. Középtengelicen található a Csapó-kastély, jeles Tolna megyei személyiségek egykori lakhelye, valamint Alsótengelicen az 1840 körül késő klasszicista stílusban épült volt Gindly-Benyovszky-kúria, ami jelenleg idősek otthona.
Tengelictől nyugatra van Kajdacs. A település egyik híressége Sztankovánszky Imre, aki 1848-ban Tolna vármegye főispánja, majd kormánybiztosa volt. A Sztankovánszky-kastély ma iskolaként működik. Volt tulajdonosának emléktáblát állítottak.
E történelmi út végállomása Ozora. (Várát mára szépen helyreállították.) Tolna megye 1848-as történelmének leghíresebb eseménye a horvát csapatok felett aratott ozorai diadal. A Roth és Philipovics tábornokok vezette csapatokat a község határában megadásra kényszerítették a Görgey Artúr tervei alapján Perczel Mór, valamint Csapó Vilmos vezette tolnai nemzetőrök. Az ütközet 1848. október 7-én zajlott le. 150 évvel később a csatában zsákmányolt ágyúkat jelképező szobrot avattak az iskola melletti téren, Nagy Sándor alkotását. 1848 emlékét idézi Csapó Vilmos emléktáblája, valamint az 1848-as centenárium alkalmából elhelyezett Petőfi-emléktábla.
Az ozorai diadal után a pákozdi győzelem következett. A távolság ellenére a történelmi közelség indokolja az itt lévő 1848-as emlékhely felkeresését.
Tolna megyében, illetve a Dunántúlon 1848 ősze után kevés jelentős esemény történt. Ezért a tolna megyei látogatás, ha időben el is távolodunk az ismertetett eseményektől, a Mohácsnál épített emlékhely megtekintésével folytatódhat.
TÚRABÁZIS.hu